Pörkütt, avagy a kondéron innen és túl

2024-09-21

Sertést, marhát és vadat, s mi jó falat, azt nem vonjuk meg magunktól, legyen bármilyen évszak. A kertben egy rakás fa meggyújtásával máris felébred bennünk, főleg férfiakban, a mesterszakács énünk, és megpróbáljuk elkápráztatni családunkat, rokonainkat, barátainkat. Olykor ezt a lakóhelyünkön, vagy a környezetünkben rendezett főzőversenyek alkalmával tesszük.

A magyar emberek pörkölt, vagy vidékiesen pörkütt iránti szeretete nem véletlen – ez az étel a nemzeti identitásunk része lett, olyan, mint a fokhagyma illata vasárnap reggel. Egyik nagy tanítómesterem mondta, hogy a pörkölt készítésénél a legfontosabb összetevő az idő. Egy jó pörkölt olyan lassan készül, hogy közben egy novellát is meg lehet írni. Így nem sietünk az ételkészítésnél, hiszen tudják, hogy a türelem pörköltet terem.
A siettetés, főleg gasztrofesztiválok idején, az éhes közönség eszköze.

Megfigyelhető, hogy az infláció és az élelmiszer-áremelkedés összefüggésben van a fesztiválozó ember igényeinek kivetülésével. Ezt hogy értem? Hát úgy, hogy hazánkban a drágább kategóriába sorolt húsokat a társadalom egy rétege nem tudja megvásárolni, viszont jótékonysági főzések, tematikus gasztronómiai fesztiválok idején olcsóbban hozzájuthat a készételekhez, így például a vadhúshoz is.

Még a nyár végén történt, hogy kilátogattam egy ilyen rendezvényre, ahol rengeteg csapat vadhúsból készített különféle ínycsiklandó ételeket. Egy hölgy az egyik főzőcsapathoz ment érdeklődve, hogy a kondérban készülő pörkölt mikor készül el. A válasz is jött: egy óra múlva. Erre az éhes és türelmetlen látogató megkérte a szakácsot, hogy merítsen egy adagot az éthordójába. A pörköltet kevergető fiatalember kétkedően megjegyezte, hogy még egy óra kell a húsnak, hiszen rágós. A hölgy nem tágított, és válaszában minden benne volt: „Nem baj, majd otthon megfőzöm!”

A pörkölt képes elvarázsolni, hiszen egy szelet kenyér a frissen merített ételbe tunkolva a legkeményebb férfi szívét is megdobogtatja! Ha már a szaft mártogatásánál tartunk, azt tudják, ugye, hogy ha túl híg lesz a pörköltünk, akkor mi lesz belőle? Hát gulyásleves!

Itt kell újfent megjegyeznem a szóban forgó rendezvényt, ahol egy idősebb férfi megkérdezte az egyik csapatot, hogy mit főztek. A válasz: erdélyi vadpörkölt volt. A kíváncsi ember a kondér fölé hajolt és kétkedő kérdést intézett a jóhiszemű kínáló felé: „Sűrűbb nincs?”

A tanulság: jó, ha van, de nem mindegy, milyen!

Zárszóként csak annyit: a pörkölt készítése jó alkalom a közösségépítésre és egy hosszú beszélgetésre az ételkészítés ideje alatt. Egy igazán jó pörkölt után egy masszív szunyókálás pedig szinte kötelező, és hát ki ne szeretne egy jó ebéd utáni alvást?

2024., szeptember 21. PRM