A World Series (WS) előtt elégedetten csettinthettek a ’bázislabda’ hívei, hiszen két népszerű és veretes múlttal rendelkező együttes feszült egymásnak: a New York Yankees és a Los Angeles Dodgers. Kettejük közül talán előbbinek volt „könnyebb” dolga, hiszen a Kansas City Royals és a Cleveland Guardians ellen egy percig sem forgott veszélyben a továbbjutás, vele együtt pedig az American League bajnoki címe. A Dodgers ellenben előbb vérre menő párharc után ejtette ki a San Diego Padrest, majd szintén izgalmas meccsek után a New York Metst, így megérdemelten lett a National League legjobbja.
Sokan a két ász, Shohei Ohtani (Dodgers) és Aaron Judge (Yankees) külön ütközeteként, továbbá egy hétmeccses, fenomenális összecsapásokkal tarkított háborúként tekintettek a World Seriesre, de végül nem így lett. Egyrészt, az említett sztárok egyike sem villantott nagyot egyik meccsen sem, másrészt a los angelesiek öt meccs alatt lerendezték a párharcot. A legértékesebb játékos az a Freddie Freeman lett, aki az első meccsen walk-off grand slamet ütött, ami az MLB történelmében eddig soha senkinek nem sikerült a döntőben. Aztán a második, harmadik és negyedik meccsen is home runt ütött, ezzel ő lett az első játékos, aki sorozatban hat WS meccsen ütött hazafutást. A Dodgers az első találkozón (hazai pályán) hosszabbításban 6-3-ra, a másodikon 4-2-re, a harmadikon (már New Yorkban) szintén 4-2-re nyert, majd az összetett 3-0-s vezetés után már csak az volt a kérdés, mikor lépnek fel (2020 után) a baseballvilág trónjára. A Yankees a negyedik meccset ugyan 11-4-re behúzta, de hiába vezetett az ötödik meccsen már 5-0-ra, a remeklő los angelesiek 7-6-ra fordítottak, és behúzták a bajnokságot.
A kaliforniaiak remek szezont produkáltak, igaz, ehhez az igazolásokra elköltött, jóval 1 milliárd dollár feletti összeg is hozzájárult. Ugyanakkor amellett sem szabad elmenni, hogy Dave Roberts edző csapatát hiába hátráltatták sérülések (főleg dobófronton), mindig akadt megfelelő helyettes, a rájátszásban ráadásul hihetetlen energiákat mozgósított szinte az összes játékos. És ha ez nem lenne elég, Freddie Freeman személyében olyan vezére lett az együttesnek, aki egy pillanatra sem ingott meg, ha kellett ütésben, ha kellett védekezésben vette ki részét a sikerből. Tette ezt úgy, hogy sérülése és gyermeke betegsége miatt is több meccsen sem léphetett pályára az alapszakaszban.
Valószínűleg a New York Yankeestől jóval többet várt a közönség (és a szakma is), az viszont tény, hogy nem érdemtelenül jutottak el a fináléig. Ott azonban az első meccsen, amelyet akár meg is nyerhettek volna, taktikai hiba lett a végzetük (és Freeman, persze), majd a negyedik meccs, illetve az ötödik első négy inningjén kívül szinte végig az volt az ember érzése, hogy bármit is tehetnek, a World Series trófea nem lesz az övék. Pedig Giancarlo Stanton, Anthony Volpe, Gerrit Cole és Juan Soto is odatette magát, de ez a csapat nem bírta el Aaron Judge gyengélkedését.
Ez volt az MLB történetének 12. Yankees-Dodgers döntője, a los angelesiek negyedik győzelmüknek örülhettek a párharcban, legutóbb pedig 1981-ben találkoztak (akkor is a Dodgers nyert). Hogy jövőre is ezt az összecsapást láthatjuk majd a nagydöntőben? Nem lehetetlen. Ha a két csapatot sikerül többé-kevésbé egyben tartani, erősíteni (főleg a Yankeest), akkor nem kizárt. Persze a liga is biztosan „örülne” még egy ilyen döntőnek, hiszen az öt meccs alatt volt olyan találkozója, amelyet az Egyesület Államokban 15, míg Japánban (ahol bármilyen hihetetlen, a baseball a nemzeti sport) 13 milliónak követtek. Nyílván ebben a dobó Yamamoto, valamint Ohtani is szerepet játszott.
Az izgalmaknak a pályán ugyan vége, de most kezdődnek a jövő évi keret-kialakítások, átigazolások. Az már biztos, hogy a történelme (és a liga történelmének) leggyengébb szezonját futó Chicago White Soxot a jövőben Will Venable irányítja majd vezetőedzőként. Venable a Texas Rangers másodedzője volt az elmúlt években. Izgalmas lehet a Cincinatti Reds is, amelyet egy év szünet után a legendás Terry Francona vesz át, aki legutóbb a Cleveland Guardianst vezette. Az pedig csak fokozza a helyzetet, hogy a szezon végeztével olyan sztárok váltak szabadon igazolhatóvá, mint Juan Soto (Yankees), Max Fried (Braves), Blake Snell (Giants), Alex Bregman (Astros), és ez még korántsem a teljes lista…
Az MLB előszezonja, a Spring Training február közepe-vége felé kezdődik, míg a liga hivatalosan 2025. március 18-19-én Japánban, Tokióban startol egy Dodgers-Chicago Cubs duplameccsel. Az Opening Day, amikor minden csapat pályára lép március 27-én lesz, míg az alapszakasz utolsó meccseit szeptember 28-án játsszák.
A képek forrása: All-Pro Reals, Spannerol, KA Sport Photos