Öt szőlőhegy, 720 méternyi szintemelkedés. Ennyivel több egy „sima” maratoninál Zalaegerszeg különleges futóversenye.
Szinte hihetetlen, de vannak olyanok, akik ezt húsz alkalommal teljesítettek már. A Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók (ZASZ) két oszlopos tagjával, Szittár Rudolffal és Lőrincz Endrével beszélgettünk, akik idén már 21. alkalommal készülnek Szilveszter napján a zalaegerszegi dombok meghódítására.
Hogy emlékeztek az első általatok teljesített hegyimaratonra?
Rudi: -Az első Mountain Man-re 1995. december 31-én két barátom hívott (Utbert Tibor - "Guliver", és Kovács József "Géza"), a többieket akkor még nem ismertem. Az esemény a mostani ZASZ közös edzésekhez hasonlított, nem versenyeztünk, jó hangulatú, beszélgetős évbúcsúztató futás volt a szelíd zalai dombokon, suhogós melegítőkben, pezsgővel és forralt borral jutalmazva magunkat a végén. A Deák Ferenc szakközépiskola tornatermét a kedves idős Vili igazgató bácsi biztosította, Rozmán Sanyit, a hegyimaraton ötletgazdáját, akkor ismertem meg.
Endre: - Amikor kezdtem, már második alkalommal rendezték meg 1996-ban. Korábban nem futottam ekkora távot, sőt rövidebbeket sem igazán! Akkoriban a Wushu egy ágát gyakoroltam, és gondoltam miért ne? Ha jól emlékszem, a Csácsi hegyekből már nagyon fáradtan jöttem le egy kis eltévedés után, Bérces Edit (szintén eltévedt) nagyon lazán, almát rágcsálva futott el mellettem. No, akkor kicsit elgondolkodtam, hogy végig érek-e? De aztán sikerült legyőzni a fáradtságot, és a távot is.
A Mountain Man Marathon (MMM) története 1995-ben kezdődött, amikor is egy baráti társaság elhatározta, hogy jó szokásuk szerint futással töltik az év utolsó napját is. Rozmán Sándor javaslatára az Egerszeget ölelő dombokon kijelöltek egy maratoni távnak nagyjából megfelelő pályát, ami ezután következett, ma már történelem.
A versenyhez évről évre többen csatlakoztak, mára a környék egyik legismertebb és legkedveltebb futórendezvénye lett. A térség futóinak naptárában szinte kötelező eseményként van nyilvántartva: December 31, 9.00: Szilveszteri Hegyimarathon!
Az első teljesítők (Kovács József - Utbert Tibor - Hári Gyula - Somogyi István - Szebeny Péter - Horváth Ákos - Rozmán Sándor
Szittár Rudolf - Bán Zsuzsanna - Németh Mária - Sörös Erika - Hegedüs Erika - Käsz Ferenc - Déri Miklós. Fotó: Bérces Edit)
Mi változott a kezdetekhez képest az MMM-en?
Rudi: Mondhatnám azt, hogy minden, mivel verseny lett. Ami viszont maradt: jó barátok, sporttársak, jó hangulat, a pálya, a finom forralt bor, a pezsgős koccintás, és az afterparty az uszodában.
Endre: Az elsők még nagyon családias hangulatúak voltak, többek közt ez fogott meg engem. Annyira örült mindenki mikor célba értem, mintha nem is tudom milyen csúcsot futottam volna. Most már tömegek sportolnak velünk együtt, ami nagyon jó hír, a kezdetekhez képest egy ilyen nagy rendezvényen viszont már sokkal nagyobb a zsivaj, a pörgés. Nagyon örülök annak, hogy a környékbeli sportbarátok itt találkozhatnak.
Azóta futó generációk nőttek fel, a Zalán is sok víz lefolyt már, de ti csak futottatok kitartóan továbbra is. Összesen hány kilométer van már a lábaitokban?
Rudi: Ezt nem kérdezheted komolyan. Nem tudom. Kicsit több mint 29 éve futok, akkoriban még GPS-es mérőeszközök nem voltak, nem hogy okos-, de mobiltelefon sem amivel mérni lehetett volna, így csak időre mentem, a távot nem tudtam, nem is gyűjtöttem. Az első félmaratonom 28 éve volt (1990), az első maratonom 26 éve (1992). Ultrával is próbálkoztam (Bérczes Edit úgy mutatott be régebben, hogy Rockenbauer teljesítménytúra specialista vagyok, mert 8-szor teljesítettem a Roki 130km-es trail-jét – az elsőt vele). Amióta mérem, az évi átlag 2-3 ezer, de volt olyan év, hogy négy és fél ezer kilométer gyűlt össze. A földet virtuálisan már biztosan körbefutottam!
Endre: Én sem tartom nyilván, de ha éves szinten futok 1700-2000 km között, akkor 30-35000 km biztos megvan.
Rudi előtt nincs akadály
A felkészülés hogyan zajlik nálatok? Mennyit kell készülni egy "átlagos" futónak az MMM teljesítéshez?
Rudi: Edzéstervek nélkül futok, amikor időm van, és amikor és ahogy jól esik. Nem sportként gondolok a futásra, hanem az életmódom részeként. Ebben az évben a heti átlag 50 km körül áll meg. Barátaim azt állítják rólam, hogy az év bármelyik szakában bármikor bármelyik reggel ébredés után minden rákészülés nélkül képes vagyok maratont futni (persze nem profi versenytempóban). Mindebből csak azt szerettem volna kihozni, hogy nem készülök semmilyen versenyre!
Endre: Ó, én hobby futó vagyok, de azért a nagyjából 30 km-t igyekszem tartani egy héten. Ha kevesebbre sikerül, az se baj, mivel túrázom és kajakozom is így azokra is kell időt szánnom. Egy "átlagos" futónak is elég kell, hogy legyen ennyi felkészülés. Mondjuk úgy, hogy legyen az ember formában, és menni fog. És persze néha fusson dombokon is!
Melyik volt a legemlékezetesebb verseny?
Rudi: Nem tudnék kiemelni egyet sem, mindegyiket élveztem. Természetesen büszke vagyok arra, hogy a legelsők között nyerhettem el az „Egerszegi Hegyi Ember” címet.
Endre: Mindegyik jó volt, de talán az első emléke a legerősebb, mert nagyon tapasztalatlanul mentem neki. Abban a régi fajta suhogós melegítőben futottam, a bélése jól megszívta magát az izzadságommal, utána meg a célban csak gőzölögtem! Van is róla videó. Csere ruhát se vittem, abban a nedves gúnyában gyalogoltam haza hóban, fagyban!
Milyen az ideális időjárás a futáshoz? Havas pálya is jöhet?
Rudi: Simán. Mivel idén nem igazán érdekel más, csak érjek be szintidőn belül, ezért nem nehezítené, de a hangulatomat megdobná a havas pálya. Azért az nem esne jól, ami valamelyik évben megtörtént: a letaposott hóra még ónos eső is esett, össze vissza röhögtünk egymás esés-kelésén, meg azon, hogy dombnak fel egyet lépünk előre, kettőt csúsztunk vissza.
Endre: Már nincs jelentősége, menni kell, bár az esőt nem szeretem.
Endre 2014 Szilveszterén
Melyik a kedvenc hegyetek a pályán?
Rudi: Gógán – eddig, ha a gabonához 3 órán belül értem, akármilyen fáradt is voltam, onnantól eufórikus hangulatom volt, mert akárhogy mondom, hogy nem érdekel az időeredmény, pedig de. Meg hát mégiscsak az utolsó nagy domb, a következőt már kiskanállal is megeszem (vagy felsétálok). Plusz mire odaérek, már nagyon szoktam unni a síkot.
Endre: Egyetértünk, a Gógán a végén az igazi! Meredek, topogós, araszolós, de segít a tudat, hogy ez az utolsó nagy emelkedő a cél előtt.
Versenyeztek egymással az MMM-en?
Rudi: Persze, én is egy mással, meg Lölö is egy mással! Idén úgy tervezem, hogy együtt futjuk (aztán majd jól lehajrázom a cél előtt 100 méterrel, csak meg ne tudja, hogy ezt tervezem).
Endre: Én az élményért futok, akár ha van rá lehetőség az ismerősöknél a hegyen is megállok egy fröccsre!
A rekorderek együtt, 2017-ben
Meddig folytatjátok a futást, és az MMM-ek teljesítését?
Rudi: Szerintem ez lesz az utolsó (hogy azt mondom, hogy ez lesz az utolsó).
A rock&roll örök, Paff a bűvös sárkányt le fogják lőni az utolsó évadban Westerosban, szóval ki tudja, ameddig lehet, ameddig képes leszek rá.
Endre: Ameddig csak lehetőségem lesz rá (amíg megrendezik).
Természetesen nem csak a húszszoros teljesítőké a világ, a szervező Zalatriatlon klub mindenkit szeretettel vár a rendezvényre!
A kisebbek 3,5 km-es, síkfutást választhatják, melyhez mindössze regisztráció szükséges!
A rendszeresen rövideket futóknak jó hír: a 10,1 km-es távból akár már jövőre is lehet maraton!
A bátrabbak egy nagyon erős, 24 km-es félmaratont teljesíthetnek, ám a legnagyobb kihívásra, a hegyimaratonra is nevezhet bárki, aki kellő elszántságot és erőt érez magában a megmérettetéshez!
Minden információ a versenyről: www.szilveszterihegyimaraton.hu
2018. december 3. Prm/Jakabfy Zoltán
